Melyek a Tenyésztésre kiemelt státusz feltételei?
- CEA: Mentes (Klinikai vagy genetikai vizsgálat)
- PRA: Mentes (Klinikai vagy genetikai vizsgálat)
- HD: Mentes vagy majdnem mentes (A vagy B) (Klinikai vizsgálat)
- TNS: Mentes (Genetikai vizsgálat)
- CL: Mentes (Genetikai vizsgálat)
- Terelő képességvizsga „megfelelt „ minősítés( NHAT) vagy terelő munkavizsga (HWT)
- Tenyésztésre javasolt tenyészszemle eredmény
A szülők igazolt eredményeiből egyértelműen következő „genetikailag mentes” utódoknál a szülők genetikai vizsgálatáról szóló igazolás elfogadott, nem szükséges elvégeztetni az adott vizsgálatot az utódnál is. Ezt az adatot a törzskönyvön és a származási lapon fel kell tüntetni.
Tényleg 2 féle border létezik (show-, és munkavonalas)? Mi a különbség közöttük?
A border collie eredetileg az angol-skót határvidékről származik. Ott kizárólag juhászkutya, terelő funkciót töltött be. Nem családi kedvencnek, hanem munkatársnak tartották, a juhászok nélkülözhetetlen jobb keze volt. A legjobb tulajdonságokkal rendelkező kutyákat hagyták meg maguknak, azokkal tenyésztettek tovább. A szelekciónál a terelő képesség volt az elsődleges szempont, a kutyáknak erős terelő ösztönnel kellett rendelkezniük továbbá önálló döntéseket kellett tudniuk hozni a másodperc törtrésze alatt, ugyanakkor a gazdájuk minden utasítását el kellett fogadniuk és teljesíteni azt. Szellemileg és fizikailag is terhelhetőnek kellett lenniük. Így alakult a funkcionális szelekciónak köszönhetően ez a fantasztikus fáradhatatlan, intelligens munkakutya.
Azonban azt is meg kell említeni, hogy ezen kutyák esetében a küllemi szelekció nem játszott semmilyen szerepet.
A karakterük esetében sem az volt a szempont, hogy mennyire családbarát vagy, hogy hogyan viselkedik a nagyvárosban, különböző hangok, zajok között, hiszen hatalmas nyílt területeken, legelőkön tereltek ingerszegény környezetben és leginkább a gazdájukkal, a tanyán élőkkel találkoztak, így nem volt szelekciós szempont, hogy idegenekhez illetve a fent említett városi “extrém” zajokhoz és tömegekhez hogyan viszonyul.
A fajta kiváló munkaképessége hamar körbejárta a világot, így alakult, hogy a világ másik felén Ausztráliában és Új-Zélandon is (szintén nagy birka/gyapjú hatalom) hatalmas “hódításba” kezdett a fajta. Elmondások szerint ott keveredtek Dingókkal- amik segítették az extrém időjárási viszontagságokat megszokni. (Érdekesség: az angol vérvonalakban nem volt ee red azaz arany/sárga színváltozat, azonban ez a dingó egyik alap színvàltozata, ezért ezt a színváltozatot “Australian Red”-nek azaz ausztràlvörösnek nevezték el, utalván arra, hogy ez a szín Ausztráliában alakult ki és visszavezethető a dingókkal való kereszteződésre.)
Ausztráliában a border collie-k erősebb csontozatúak lettek, illetve szőrösebbek is. Az ember azt hinné, hogy a nagy-britanniai csapadékos éghajlatnak köszönhetően ott hosszabb, míg a sivatagokkal tarkított Ausztráliában rövidebb szőrzet alakult ki, de pont emiatt a szélsőséges időjárási viszontagságok miatt (forró nappalok és hidegebb éjszakák) egy az “eredetihez” viszonyítva hosszabb fedőszőrt és egy tömöttebb aljszőrt növesztettek a kutyák, és a generációk alatt ez rögzítve is lett az ottani állományban.
A border collie Ausztràliában is a terelő képességei miatt lett közkedvelt, de ott nagyon hamar realizálták, hogy fantasztikus családi kutya is egyben, ezért a szelekció során már az is szempont lett, hogy gyerekekkel is jól kijöjjön, és megbízható családi kutya legyen, így a városokba is bekerült s fontos volt, hogy stabil, megbízható családi kutyàk legyenek, természetesen megtartva a fajta intelligenciáját.
Ausztráliában és Új-Zélandon hamarabb írták meg a fajta küllemi standardjét mint az anyaországban, ahol akkoriban még mindig elsődlegesen munkakutyának tenyésztették és juhászok tartották.
Elmondható, hogy az ausztráliai/Új-zélandi vonalból alakult ki a mai show-vonalú/típusú border collie.
Napjainkra különvált az úgynevezett munka- és show/küllemi vonal.
A munkavonalú border collie-kat városban élő családoknak “hobby”cèlra nem javasoljuk akiknek nincsen különösebb terve a kutyussal.
A munkavonalú border collie “remeg”, hogy dolgozhasson, és ezt a foglalkoztatást naponta biztosítani kell számára. Bàrmilyen kutyás sportban megállják a helyüket, tehát nem csak terelésben lehet gondolkodni az esetükben. Sikeresek az agility, flyball, dog dancing, obedience és egyéb màs kutyás sportokban is.
A show-vonalú border collie-k valamelyest nyugodtabbak, mondhatjuk, hogy kevésbé rezdülèkenyek, családi kutyának, gyerekek mellé őket javasoljuk. Azonban a show-vonalú border collie is aktívabb lehet, mint az átlag vagy nyugodtabb kutyafajták, tehát csak aktív, sportos családokba javasoljuk őket is. Ők is kiválóan alkalmasak különböző kutyás sportokra. A border collie tartásnak 1 titka van: minden nap foglalkozni kell velük. amit igényelnek is, és fontos, hogy a családi élet részesei legyenek. Be kell vonni őket a család életébe, rendszeresen sétàlni és kirándulni velük, hétvégente a kutyaovi, kutyaiskola javasolt különösen az első életévben. A kiskutya vásárlás előtt állóknak azt javasoljuk, hogy jól fontolják meg, hogy milyen célra szeretnének venni kutyát, és ennek megfelelően döntsenek munka- vagy show-vonal között. Minden felmerülő a fajtával kapcsolatos kérdésre szívesen válaszolunk.
(forrás: Bényi Kristóf Border Collie Szekció Vezetője
Lucky for You Kennel – Aranykoszorús Mestertenyészet)
Hogyan ápoljam a border szőrét?
A border collie-k úgynevezett tömött szőrrel rendelkeznek, mely egy puhább aljszőr rétegből és a fedő/korona szőrzetből áll. Az aljszőrzet mindig sűrű, kicsit vattásabb textúrájú, puha réteg, míg a fedőszőrzet fényesebb, hosszabb és picit keményebb tapintású, mint az aljszőrzet. Eme kettős szőrréteg tette lehetővé, hogy a collie-félék remekül alkalmazkodnak a kicsit szélsőségesebb időjárási viszonyokhoz is. A szőrzet nem igényel extra ápolást, azonban rendszereset igen. A border collie-knak 2 szőr változata is van a “smooth” azaz a sima, rövid szőrű és a “rough” azaz hosszú szőrű. Valamennyivel könnyebb a “smooth” szőrzet ápolása, azonban azt meg kell jegyezni, hogy ezen szőrváltozat a munkavonalakból származnak, így ilyen kutyát csak az válasszon, aki komolyan szeretne a kutyusával napi rendszerességgel dolgozni, mert esetükben nem csak annyiról van szó, hogy rövidebb a szőrzetük, hanem fokozottabb a munka- és foglalkozás igényük is. A border collie-k szőre könnyen kezelhető, gyakori fésüléssel könnyen karbantartható 2 vedlési időszak között, illetve rendszeres fürdetéssel még könnyebben kezelhető. Szerencsére ma már nagyon sok jó termékcsalád samponja áll rendelkezésünkre, így kutyáink rendszeres fürdetése megfelelő termékkel egyáltalán nem ártalmas sem a bőrüknek, sem pedig a szőrüknek, sokkal inkább ápolja azt. A borderek szőréhez nincs szükségünk különféle fésükre és filcbontókra, vagy coat kingekre (egy aljszőr kiszedő, de hátrànya, hogy helytelen használat mellett az élettel teli, szép csillogó fedőszőrt is megvágja – mi ezért nem preferáljuk a border collie-k esetében), mindösszesen bontókefére vagy tükrös kefére van szükségünk. Kutyánk szőrét bármilyen gyakorisággal könnyen át tudjuk egy ilyen kefével fésülni, ezzel elkerülve, hogy a szoknyájuk, vagy a farkuk szőre gubancos legyen. A kefével mindenhol a testén alaposan fésüljük át kutyánkat szőrnövessel megegyező irányba fejtől a farkáig. A fülei mögötti puhább szőr könnyebben csomósodik, így azt mindig alaposan nézzük meg, nem hagytunk-e benne csomót. Fontos, hogy ezt a rendszere fésülést már kölyökkorban kezdjük el rendszeresíteni, hogy felnőtt korában amikor már jóval több szőre lesz ne okozzon gondot a fésülködés. Fürdetni igény szerint bármilyen gyakorisággal lehet, de csak kimondottan kutyasamponnal és a javasolt hígítási arányban felhígítva. Amire oda kell figyelni, hogy a felhabzott sampont teljesen ki kell mosni a kutya szőrzetéből, lemosni a bőréről (sok gazda otthoni fürdetés esetén erre nem figyel oda kellően). Fürdetés után alaposan töröljük meg és szárítsuk át a szőrzetet (nyári időszakban nem feltélten fontos teljesen megszárítani), és szárítás közben és/vagy száradás után jó alaposan fésüljük át a kefével. Szárítás közben arra ügyeljünk, hogy a szemébe, illetve a füleibe szemből ne fújjunk bele, mert ezt a legtöbb kutya nem szereti, és okozhat neki kellemetlen élményt. A mancsok nyírását, esetleges karomápolást inkább bízzuk kutyakozmetikusra.
(forrás: Németh Balázs & Bényi Kristóf Kutyakozmetikusok)
Melyek a borderek hivatalos színváltozatai?
Melyek a borderek szőrváltozatai?
Hogy tartsuk a bordert a növekedési szakaszban?
Milyen genetikai betegségekre hajlamos a border?
Vigyázz, nehogy internetes átverés áldozata legyél!
Mit tegyél, ha bordert szeretnél?
A border collie nagyon népszerű felkapott fajta lett, így mint minden divatfajta esetében nemcsak a fajta elhívatott szerelmesei tenyésztik a fajtát, hanem sokan mások is, akiket más szempontok motiválnak, így fontos elővigyázatosnak ,tudatosnak lennünk.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor hogy tudjuk laikusként megszűrni, hogy mi a különbség a nagybetűs TENYÉSZTŐ és mások között?!
A tenyésztő a fajta elhivatottja, napjait, életét a fajta megismerésére, nemesítésére, típusok és vérvonalak tanulmányozására tette fel. Fontosnak tartja az állandó önképzést, igénye van a genetikai ismeretek elsajátítására, betegségek és azok öröklődésének megismerésére, valamint fontosnak tartja az egészségügyi szűrések meglétét, hogy a későbbiekben beteg utód ne születhessen, illetve ennek esélye minimalizálódjon. A kutyáival szoros kapcsolatban èl, így viselkedésüket is ismeri, tisztában van vele, hogy egyes kutyák vagy vérvonalak mit örökítenek, ezért a leendő gazda számára a leginkább hozzà passzoló kölyköt ki tudja választani. – Ilyen tenyésztőtől érdemes kutyát venni!!!
Hogy találunk ilyen tenyésztőt?
Fontos, hogy ne siessük el a vásárlást. Sok információt megtudunk a tenyészetekről a honlapjukról, illetve a facebook oldalukról; azonban, ami ennèl is fontosabb az a személyes találkozó, ugyanis ebből lehet felmérni, hogy a tenyésztő ténylegesen milyen szakmai tudással bír: milyen ismeretei vannak a fajtáról küllem, jellem és egészség tekintetében.
A tenyésztő az elvitel után is segíti a gazdákat és hasznos tanácsokkal látja el őket – többek között ezért is fontos, hogy a megfelelő szakmai tudással rendelkező tenyésztőtől vegyünk kiskutyát -, tehát ha megtaláltuk a szimpatikus tenyésztőt/tenyészetett akkor érdemes elkötelezni magunkat felé és várni amíg az “igazi” kiskutya meg nem születik.
Ahhoz, hogy a tenyésztő segíteni tudjon érdemes bemutatni az èletkörülményeinket, életvitelünket és azt, hogy milyen habitusú kiskutyát szeretnénk és milyen célra. Ezek tudatában tud csak a tenyésztő segíteni, hogy minden gazda a számára tökéletes társat kaphassa. Ne felejtsük el, hogy amikor kiskutya vásárlása mellett döntünk, akkor 10-15 évre választunk társat, és megéri várni az “igazira” akár pár hónapot is. A tenyésztő nemcsak a kiskutyát adja, de szívének és sok sok év munkájának a darabját is. Egy tenyésztő az elvitelt követően is segít a tanítás, táplálás, szőrápolás és egyéb a fajtával kapcsolatos kérdésekben, és 10-15 éven keresztül lehet rá számítani emberileg és szakmailg is: ez az a plusz ami megfizethetetlen!
(forrás: Bényi Kristóf
Lucky for You Kennel)