Miniatűr Amerikai Juhászkutya

Fajtaleírás

A miniature american shepherd (miniatűr amerikai juhászkutya), rövidített néven MAS története szorosan kapcsolódik az ausztrál juhászkutyákhoz, küllemre is nagyon hasonlít hozzá.

Igazi pásztorkutya. Mérete ellenére nagyon aktív, jól motiválható, elbűvölően hűséges és élénk kísérő kutya, aki vonzódik a lovakhoz. Az 1960-as években az Egyesült Államok rodeó versenyein dolgozó kis méretű ausztrál juhászkutyákat tenyésztették szelektíven a méret további csökkentése érdekében. Az új fajtát eredetileg miniatűr ausztrál juhászkutyának hívták. Különösen népszerűek voltak a lovasbemutatókra utazó lótulajdonosok körében, mivel intelligenciájuk, hűségük és méretük miatt kiváló útitársak voltak.

Standard

2020.09.08/HU

FCI-Standard N° 367

Fajtastandard Miniatűr Amerikai Juhászkutya

Származás:

Amerikai Egyesült Államok

Fajtagondozó ország:

Magyarország

A hivatalos, érvényes fajtaleírás kiadásának kelte:

2019.09.04.

Felhasználás:

Juhászkutya a kisebb és nagyobb gazdaságokban

Rövid történeti áttekintés:

A miniatűr amerikai juhászkutyát az 1960-as évek végén tenyésztették ki Kaliforniában kis méretű ausztrál juhászkutyák felhasználásával. A tenyésztők célja a kis méret mellett az aktív karakter és az intelligencia volt. A fajtát 1980-ban ismerték el és nevezték el miniatűr ausztrál juhászkutyának. A ’90-es évek elején lett népszerű Amerikában és látható különböző, ritka fajtákat tenyésztő szervezeteknél. Az első fajtagondozó szervezet és törzskönyv, a MESCUSE 1990-ben alakult és 1993-ban ismerték el. A fajta 2011-ben került az AKC keretein belülre miniatűr amerikai juhászként. A Miniature American Shepherd Club of the USA (MASCUSA) a kijelölt fajtagondozó szervezet az AKC-ben.

A fajtát kisebb nyájak, juhok, kecskék terelésére használták, ámbár alkalmasak nagyobb állatcsoportokhoz is. Kis mérete hamar népszerűvé tették őket, mivel házi kedvencként is jól szerepeltek. Különösen kedvelt utazótársai voltak a lovasbemutatókra utazó lovasoknak intelligenciájuk, hűségük, kis méretük miatt. Mindezek miatt népszerűségük nőttön nőtt az USA-ban.

Napjainkban a miniatűr ausztrál juhász elterjedt az egész világon, mint egy egyedi megjelenésű, megkapó, sokoldalú, mind otthon, mind pedig a gazdaságban vagy a városban jól használható kis terelő kutya.

​Általános megjelenés:

A miniatűr amerikai juhász az Egyesült Államokból származó kis termetű terelőkutya. Testarányaiban valamivel hosszabb, mint amilyen magas. Csontozata közepes, a testmérettel és magassággal arányos, túlzásoktól mentes.  Mozgása sima, könnyed és kiegyensúlyozott. Kivételes agilitása erővel és jó állóképességgel kombinálva alkalmassá teszi a különböző terepviszonyokon való munkavégzésre. Ez a rendkívül sokoldalú, energikus kutya kitűnő sportoló, rendkívüli intelligenciával és azzal a hajlandósággal, hogy megfeleljen az övéinek. Hűséges és engedelmes társ, és ez tökéletesen tükröződik éber tekintetében. Kettős szőrtakarója közepesen durva és mérsékelten hosszúságú, egyszínű, vagy merle (márványozott), esetenként cser és/vagy fehér jegyekkel. Farkukat általában csonkolják, de néhány egyed már csonka farokkal születik.

Fontos arányosságok:

A vállcsúcstól a farcsontig, és a lapocka legmagasabb pontjától könyök mögött a talajig mérve a miniatűr amerikai juhászkutya valamivel hosszabb, mint a magas. Tömegesség – erős felépítésű, mérsékelt csontozattal, mely arányos a magassággal és a mérettel. A kanok felépítése maszkulin, durvaság nélkül. A szukák feminin felépítésűek anélkül, hogy a csontozatuk finom lenne. A teljes felépítés a mélység és az erő benyomását kelti túlzott testesség nélkül. 

Viselkedés, temperamentum:

A miniatűr amerikai juhászkutya intelligens, elsősorban munkakutya, kifejezett terelő és védőösztönnel. Kivételes társ, sokoldalú és könnyen képezhető, a számára kijelölt feladatokat nagyszerű stílusban és lelkesen teljesíti. Idegenekkel ugyan tartózkodó, de a félénkség nem jellemző rá. Rugalmas és kitartó munkakutya, aki a viselkedését és az éberséget megfelelően illeszti az adott feladathoz. Családját védelmező, jó természetű, odaadó és hűséges.

Fej:

Agykoponyai rész:

Koponya: A koponyatető lapos vagy enyhén kerek, és a nyakszirt környékén enyhe kidomborodás tapasztalható. Az agykoponya szélessége és hossza egyenlő.  Stop: A stop mérsékelt, de határozott. 

Arcorri rész

Orr: A vörös és a vörös merle kutyák orr pigmentációja májszínű. A fekete és a blue merle kutyák orra fekete. Kívánatos a teljesen pigmentált orr. A kisebb pigment hiányok az orron hibának számítanak. Súlyos hiba – a 25-50 százalékban pigment hiányos orr. Pofa: Az arcorri rész közepesen erős és a pofa mérsékelten mély, és fokozatosan vékonyodva lekerekítetten végződik, anélkül, hogy nehéz, négyzet alakú, csőszerű vagy laza lenne. Az arcorri rész hossza egyenlő az agykoponya hosszával. Főbb vonalak: oldalról nézve az arckoponya és az agykoponya felső vonala enyhe szöget zárnak be egymással, az agykoponya vonalához képest az arckoponya vonala enyhén lefele lejt. Ajkak: a pigmentáció a kutya színének megfelelőek, szorosan illeszkedőek. Állkapocs, fogak: A teljes fogazat ollós harapásban záródik. A balesetben sérült, hiányzó vagy elszíneződött fogak nem büntetendők. Kizáró hiba: előre- vagy hátraharapás. 

Szemek

A szemek ferdén elhelyezkedők, mandulavágásúak, se nem kidülledők, se nem mélyen ülők, és arányosak a fej méreteihez viszonyítva. Bármely szőrszín esetén elfogadható szemszínek: egyik vagy mindkét szem lehet barna, kék, mogyoró, borostyánszín vagy ezek bármilyen kombinációja, beleértve a foltokat és a márványosságot. A vörös és a vörös merle kutyák szemhéjpigmentje is májbarna. A feketék és a blue merlék szemhéja fekete pigmentációjú. Az arckifejezés éber, figyelmes és intellgenciát sugároz. Idegenekkel szemben óvatos és tartózkodó lehet. 

Fülek

Háromszögletűek, közepes méretűek, magasan tűzöttek. Éber, figyelő állapotban felfelé és előre irányúlnak, előre vagy oldalra bicsaklanak (rózsafül). Súlyos hiba : az álló fülek és az alacsony tűzésű, nem emelkedő, nehéz, lógó fülek.

Nyak

A nyak erőteljes, száraz és arányos a testtel. Közepesen hosszú és a marnál enyhén ívelt, jól illeszkedve a vállakba.

Test

A test erős és jól izmolt.

Felső vonal: A hát erőteljes, a martól a csípőízületig vízszintes állásban és mozgásban egyaránt.

Mar: A lapockák hosszúak, laposak, meglehetősen közel állnak egymáshoz a marnál, és jól hátraszögelltek.

Hát: A hát erőteljes, a martól a csípőízületig vízszintes állásban és mozgásban egyaránt.

Ágyék: Az ágyék erős, felülről nézve széles.

Far: A far közepesen csapott.

Mellkas: A mellkas telt és mély, a könyökig ér, jól ívelt bordákkal.

Alsó vonal: Az ágyék enyhén felhúzott.

Farok

Előnyben részesítendő a csonkolt, vagy a természetes csonka farok. A csonkolt faroknak egyenesnek kell lennie, és hossza nem haladhatja meg a 7,5 cm-t (azokban az országokban, ahol törvény nem tiltja). A nem csonkolt farok nyugalmi állapotban enyhe ívben lóg. Izgatott állapotban vagy mozgásban a farok kiemelve hordható, miközben az adott görbület határozottabbá válhat.

Végtagok

Elülső végtagok:

Általános megjelenés: Az elülső végtagok jól izmoltak és összhangban vannak a hátulsó végtagokkal. A mellső lábak egyenesek és merőlegesek a talajra. A lábak egyenesek és erősek. A csont inkább ovális, mint kerek.

Vállak: A lapockák hosszúak, laposak, meglehetősen közel állnak egymáshoz a marnál és jól hátraszögelltek.

Felkar: A felkar egyenlő hosszúságú a lapockával, és hozzávetőlegesen derékszögben illeszkedik ahhoz.

Könyök: A könyökízület egyenlő távolságra van a talajtól és a mar legfelső pontjától. Oldalról nézve a könyöknek közvetlenül a mar alatt kell lennie. A könyöknek szorosan, a bordákhoz közel kell elhelyezkednie.

Alkar: A lábak egyenesek és erősek. A csontok inkább oválisok, mint kerekek.

Lábtő: Rövid, vastag és erős, mégis rugalmas, oldalról nézve enyhe szöget bezáró.

Mancs: Ovális, kompakt, zárt, jól ívelt lábujjakkal. A talppárnák vastagok és rugalmasak; a karmok rövidek és erősek. A karmok bármilyen színkombinációjúak lehetnek. A farkaskarmokat el kell távolítani (kivéve, ha törvény tiltja).

Hátulsó végtagok:

Általános megjelenés: A hátulsó végtagöv szélessége megközelítőleg megegyezik az elülső végtagöv szélességével a vállaknál. Szögellés – A medence és a combcsont szögellése tükrözi a lapocka és a felkar szögellését, megközelítőleg derékszöget képezve.

Comb: A comb jól izmolt, de nem túlzottan.

Térdek: A térdek kifejezettek.

Csánk: A csánkok rövidek, mérsékelten hajlítottak, lehetővé téve, hogy a lábak a talajra merőlegesek legyenek.

Lábtő: A lábtövek rövidek, a talajra merőlegesek oldalról nézve, és egymással párhuzamosak hátulról nézve.

Mancs – A mancs ovális, tömör, zárt, jól ívelt lábujjakkal. A talppárnák vastagok és rugalmasak; a karmok rövidek és erősek. A karmok bármilyen színkombinációban megjelenhetnek. A hátsó farkaskarmokat el kell távolítani (ha csak törvény nem tiltja).

Mozgás:

Sima, szabad és könnyed; egyszerre mozgékony és kiegyensúlyozott, térölelő mozgású. Az első és a hátsó lábak egyenesen és a test középvonalával párhuzamosan mozognak; ahogy a sebesség nő, mind az elülső, mind a hátulsó mancsok közelednek a kutya súlyvonalához, miközben a hát feszes és egyenes marad. Ügetésben a fejét természetes helyzetben hordja, a nyakát előre nyújtva, a fej a felső vonal szintjén vagy kissé afelett helyezkedik el. Mozgékony, képes azonnal irányt, vagy jármódot változtatni.

Bőr:

A bőr mérsékelt vastagságú és feszeségű.

Szőrtakaró:

A kutya szőrzetéről az általános benyomás a mértékletesség. A szőrzet közepes textúrájú, egyenestől a hullámosig, időjárásálló és közepes hosszúságú. Az aljszőrzet mennyisége változik az időjárás és az éghajlat szerint.

Szőr: A szőrzet rövid és sima a fejen és a lábak elülső részén. A mellső lábak és a combok hátsó része mérsékelten zászlós. A kanoknál kifejezettebb, a szukáknál mérsékeltebb sörény és gallér található. A szőrzetet a füleken, a mancsokon, a csánk és a lábtő hátulján, valamint a farkon szabad nyírni, egyéb helyeken természetes formában kell hagyni. A nyíratlan bajuszt előnyben kell részesíteni.

Súlyos hiba: nem típusos szőrzet.

Szín:

Test színek: A színezet nagy változatosságot és egyediséget mutat. Sorrendiség nélkül az elismert színek a fekete, a blue merle, a vörös, a máj és a máj- vagy  vörös merle. A merle megjelenhet bármilyen mértékű márványosságban, elszórtan vagy foltokban egyaránt. Az aljszőrzet némileg világosabb színű, mint a fedőszőr. Az aszimmetrikus jegyek nem büntetendők.

Cser jegyek: A cser jegyek nem kötelezőek, de ha vannak, a következő területek bármelyikén vagy mindegyikén elfogadhatóak: a szem körül, a mancsokon, a lábakon, a mellkason, a pofán, a nyak alján, az arcon, a fül alján, a farok alsó részén és a fenék zászlón. A cser jegyek a krémes bézs színtől a sötét rozsdáig terjedhetnek, különbségtétel nélkül. Az alapszínnel, vagy a merle mintával való keveredés az arcon, a mancsokon, a lábakon és a fenék zászlón is megengedett.

Fehér jegyek: Fehér jegyek nem szükségesek, de ha vannak, ne legyenek uralkodóak. A fehér jegyek lehetnek fröcsögtetettek. Fehér jegy a fejen nem lehet túlsúlyban, és a szemek környéke legyen teljesen színezett és pigmentált. A vörös és a vörös-merle kutyák szemhéjai barna (máj) pigmentációjúak. A fekete és a blue merle kutyák fekete szemkörüli pigmentációjúak. Kívánatos, hogy a fülek teljes mértékben színesek legyenek. A fehér jegyek bármilyen kombinációban megjelenhetnek, és a következő területekre kell korlátozódjanak: a pofa, az arc, a koponyatető, csík a fejen, a nyakon részlegesen, vagy a teljes galléron, mellkason, hason, elülső lábakon, és a hátsó lábakon felfelé a csánkig, majd egy vékony vonalban folytatódhat a térdig. Az alulról felkúszó, oldalról is látható, kisméretű, fehér jegy nem érhet 2,5 cm-nél magasabbra a könyök vonala fölött. A fehér gallér nem húzódhat a mar vonala mögé a bőrön nézve. Ha a kutya farkát nem csonkolták, akkor a farok csúcsa lehet fehér.

Méret és súly

Marmagasság: A kanok marmagassága 35-46 cm között mozog. A szukák valamivel kisebbek 33-43 cm magasak. Súly: Az egészséges egyed súlya függ a mérettől, a nemtől és a tömegességtől.

Hibák

A fentiektől való eltéréseket hibának kell tekinteni és azok fokának megfelelő, pontos arányának, a kutya egészségére és jólétére, valamint hagyományos munkavégző képességére való hatásának megfelelően kell megítélni.

Súlyos hibák:

• nem típusos szőrzet;
• álló fül vagy nem emelkedő, lógó fül;
• az orron a pigmentáció 25-50 % közötti hiánya;
• a fülön 25 %-on túli fehér jegyek.

Kizáró hibák:

• agresszív vagy túlzottan félénk kutyák;
• egyértelmű fizikai vagy viselkedésbeli rendellenességet mutató kutyák;
• kanok esetében a 35 cm alatti vagy 46 cm feletti, míg szukáknál a 33 cm alatti és a 43 cm feletti marmagasság (A fajta standardban meghatározott minimális magasságok nem vonatkoznak a hat hónaposnál fiatalabb kutyá);
• több mint 50 %-ban pigmenthiányos orr;
• előre- vagy hátraharapás;
• azz elismert színeken kívüli egyéb színek: fehér testfoltok, amelyek magukban foglalnak minden látható, és jól elkülönülő fehér foltot a mar és a farok közt (Háton, vagy a könyök és a hátulsó végtagok hátsó része közt az oldalakon.).

Megjegyzés:

• kanoknak a herezacskóba leereszkedett, két, láthatóan normális herével kell bírniuk;
• kizárólag funkcionálisan és klinikailag egészséges, fajtára jellemző testalkatú kutyákat szabad tenyé

 (Standard Fordította R.Eszter K. Barbara Sz. István)