Fajtaleírás
Neve ellenére az ausztrál juhászkutya nem Ausztráliából származik. Sok kutató állította fel azt a teóriát, hogy a fajta Európából került Amerikába, akiket a korai telepesek hoztak magukkal. Néhányan azt is hiszik, hogy a fajta Spanyolországból származik, onnan került Ausztráliába, majd Californiába 1849-ben.
Eredete az 1800-as évekre, azokra a juhok mellett dolgozó, baszk juhászkutyákra nyúlik vissza, melyek először Ausztráliába, majd az Egyesült Államokba érkeztek, ahol a fajta a ma ismert formájára fejlődött. Az amerikai farmereket lenyűgözte ez a keményen dolgozó, közepes méretű kutya, akik inkább munkaképességük, mint küllemük miatt kezdték használni őket. Azonban még a mai ausztrálok is hasonlítanak azokra a kutyákra, melyek Európából és Ausztráliából érkeztek. Még mindig sok farmer életének fontos részét képezik az Államokban és máshol is. Míg a fajta nagyon mozgékony, mégsem nevezhető „hyperaktív” kutyának, viszont szükségük van egyfajta „feladatra”, amely mindig kihívást jelenthet az agynak és mozgást a testnek.
Az ausztrál juhászkutyát közepes méretű, intelligens, sokoldalú, nagyszerű vérmérsékletű és kitartó kutyának tenyésztették. Nagyon jó őrző- és terelőkutya. A fajta néhány, általunk igen értékesnek tartott tulajdonsága miatt, nem feltétlenül alkalmas arra, hogy bármely ember társa legyen. Általában nagyon egészséges fajta, 12 évig vagy még tovább élhet. Sokuk tartózkodó az idegenekkel, de semmi esetre sem agresszívak. Nagyon intelligensek, és kiképzés nélkül gyakran rászedik a gazdájukat. Javasolt, hogy minden ausztrált kiképezzenek, vagy legalábbis igénylik a sok foglalkoztatást. Határozottan részt kívánnak venni a család napi tevékenységeiben. Semmiképpen nem ajánljuk olyan embernek, aki például egy panel lakásba vinné és napi 8 órára egyedül hagyná. Erre ez a fajta nem alkalmas. Tökéletes választás viszont azok számára, akik egy kiválóan képezhető, sokoldalú kutyát akarnak tartani. Ezeknek a különleges kutyáknak különleges gazdára van szükségük. Ha megvan Önben az elkötelezettség az ausztrál juhász irányába, nem fog csalódni. Hűsége, elszántsága és humorérzéke egyedülállóvá teszi ezt a fajtát.
Az Amerikai Ausztrál Juhászkutya Klub (Australian Shepherd Club of America – ASCA) 1957-ben alakult, hogy népszerűsítse a fajtát. Számos fajtaklubot jegyeztek be. A standardot 1976-ban fogadták el, a regisztert pedig 1980-ban vonták össze. Az Amerikai Kennel Club (AKC) 1992-ben fogadta el az ausztrál juhászkutyát. Nem az ASCA lett a hivatalos anyaklub. Megalakult az Egyesült Államok Ausztrál Juhászkutya Szövetsége (United States Australian Shepherd Association), hogy az AKC-beli anyaklub legyen. Az AKC két éven keresztül szabadon vette fel a kutyákat a törzskönyvébe, így sok ausztrál kétszeresen vagy akár háromszorosan is regisztrált. Ekkortól kezdve az ausztrálok már a különféle terelő-, engedelmességi- és nyomkövető osztályokban versenyezhettek. 1993-ban az AKC felvette az ausztrál juhászkutyát a juhászkutya fajtacsoportba. Az első ausztrál juhászkutyák 1985-ben érkeztek Angliába. 1995-ben a Kennel Club elismerte az ausztrál juhászkutyát, és a fajtát áttették az Import Regiszterbe. Kiadták az ideiglenes fajtastandardet is. Az ASCUK-ot jelölték ki ideiglenes fajtaklubként. 2000 januárjában a Kennel Club teljes jogú fajta státuszt adott az aussienak, a kiállításokon beindultak a fajta önálló osztályai. Magyarországon 2003-ban honosítottuk az első 2 Ausztrál Juhászkutyát Franciaországból, mindketten szukák, nagyon értékes, különleges a vérvonaluk, s küllemük is Európaszerte elismert.
Standard
Általános megjelenés
Az ausztrál juhászkutya arányos, inkább hosszabb, mint amilyen magas, közepes nagyságú és közepesen erős csontozatú kutya. Szőrzetének színei nagy egyedi változatosságot mutatnak. Éber és élénk, hajlékony és mozgékony, erőteljes és jól izmolt, de minden nehézkesség nélkül. Szőre közepesen hosszú és mérsékelten durva. Kupírozott vagy természetes csonkafarka van.
Fontos méretarányok
A törzs hossza, a szegycsonttól az ülőgumóig mérve, valamivel hosszabb, mint a marmagasság. Az ausztrál juhászkutya ezáltal valamivel hosszabb, mint amilyen magas.
Testfelépítés
Robosztus, mérsékelten erős csontozattal. A kanok testfelépítése nemüknek megfelelően erőteljes, de anélkül, hogy durvának hatnának. A szukák kinézete igen feminin, de a gyenge csontozat minden jele nélkül.
Viselkedés és karakter
Az ausztrál juhászkutya intelligens munkakutya, kifejezett őrzési ösztönnel. Kötelességtudó társ, mely képes egész nap kitartóan dolgozni. Kiegyensúlyozott karakterű, jó indulatú, ritkán kötekedő. Első találkozáskor kissé tartózkodó lehet. A gyávaságra, félénkségre vagy agresszivitásra utaló bármely jel súlyosan büntetendő.
Fej
Tiszta körvonalakkal rendelkező, erőteljes és száraz, a testtel arányos.
Koponya
A koponyatető sima vagy enyhén ívelt. A nyakszirtcsont enyhén látszódhat. A koponya hossza megegyezik a szélességével.
Stop
Mérsékelten kifejezett.
Arckoponya
Orrtükör
A blue merle és fekete szőrzetű kutyáknál az orrtükör és az ajkak feketén pigmentáltak, a red merle és vörös szőrzetű kutyáknál a pigment májszínű (barna). Merle kutyáknál kis rózsaszín foltok megengedettek. Ezek azonban egyévesnél idősebb kutyáknál nem haladhatják meg az orrtükör felületének 25 %-át, különben súlyos hibának tekintendők.
Fang
Az agykoponya hosszával azonos vagy annál valamivel rövidebb. Oldalról nézve a koponya és a fang határoló vonalai párhuzamosak. A stop mérsékelten kifejezett, de világosan körvonalazódó. A fang csak kevéssé vékonyodik a tövétől az orrtükörig és a vége lekerekített.
Fogak
Teljes ollós harapás, erőteljes, fehér fogakkal. A tétre harapás megengedett.
Szemek
Barna, kék vagy borostyán színű, vagy ezek kombinációja, foltosan vagy márványozottan is. Mandulaformájúak, sem nem kidülledők, sem nem mélyen ülők. A blue merle és a fekete szőrzetű kutyáknál a szemhéj fekete. A red merle és a vörös szőrzetű kutyáknál a szemhéj pigmentáltsága májszínű (barna). Éber és intelligens, figyelmes és élénk tekintet. Átható, de barátságos pillantás.
Fülek
Háromszögletűek, mérsékelten nagyok és vastagok, magasan tűzöttek. Figyelő helyzetben a fülek előre fordulnak vagy oldalra, mint egy rózsafül. Az álló vagy lelógó fül súlyos hiba.
Nyak
Erőteljes, mérsékelten hosszú, felső vonala enyhén ívelt. Harmonikusan megy át a vállakba.
Test
Felső vonal
A hát egyenes, erőteljes, szilárd és vízszintesen fut a martól a csípőig.
Far
Mérsékelten csapott.
Mellkas
Nem széles, de mély: legmélyebb pontján eléri a könyök magasságát.
Bordák
Hosszúak és jól íveltek. A mellkas nem hordóalakú és nem lapos.
Alsó vonal
Mérsékelten felhúzott.
Farok
Egyenes, kupírozott vagy természetes csonkafarok. Nem lehet 10 cm-nél hosszabb (4 inch).
Végtagok
Egyenesek és erőteljesek, a csontok erősek és inkább oválisak, mint kerek keresztmetszetűek.
Mellső lábközép
Közepes hosszúságú, igen enyhén ferde. A farkaskörmök eltávolíthatóak.
Mellső mancsok
Oválisak, kompaktak, szorosan egymáshoz simulók, jól ívelt lábujjakkal. A talppárnák vastagok és elasztikusak.
Hátulsó rész
A hátulsó rész körülbelül olyan széles, mint a mellső rész a vállak magasságában. A medence és comb szögelése megegyezik a lapocka és a felkar szögelésével, és körülbelül derékszögnek felel meg.
Térdizület
Jól fejlett.
Csánk
Mérsékelten szögelt.
Hátulsó lábközép
Rövid, hátulról nézve függőleges és párhuzamosan állított. A farkaskörmöket el kell távolítani.
Hátulsó mancsok
Oválisak, kompaktak, szorosan egymáshoz simulnak, jól ívelt lábujjakkal. A talppárnák vastagok és elasztikusak.
Járásmód
Az ausztrál juhászkutya mozgása hajlékony, könnyed és szabad. Nagyon fürge, harmonikus, térölelő mozgásával. A mellső- és a hátulsó végtagok egyenesen és párhuzamosan mozognak a test középső tengelyéhez képest. Növekvő sebességnél a mellső és a hátulsó mancsok közelítenek a test középső súlypontvonalához, miközben a hát szilárd és egyenes marad. Az ausztrál juhászkutyának olyan fürgének kell lennie, hogy képes legyen pillanatnyi irányváltoztatásra vagy más jármódra való átváltásra.
Szőrzet
Közepesen vastag, egyenestől a hullámosig terjed, időjárásálló és közepes hosszúságú. Az aljszőrzet sűrűsége a klimatikus viszonyoknak megfelelően változik. A szőrzet rövid és sima a fejen, a füleken, a mellső végtagok elülső részén és a csánktól lefelé. A mellső végtagok hátsó részén és a gatyán mérsékelten hosszú a szőr. A mérsékelten kifejlődött sörény és gallér a kanoknál határozottabb, mint a szukáknál. Az atipikus adottságú szőrzet súlyos hiba.
Szín
Blue merle, fekete, red merle, vörös, mindegyik fehér jegyekkel vagy anélkül, illetve rézvörös jegyekkel vagy anélkül. A fehér gallér vonalai csak a marig érhetnek. Fehér megengedett a nyakon (teljes vagy részleges gallér), a mellen, a végtagokon, a fang alsó részén. A fehér folt a fejen és a test alsó fehér része, mely a könyök magasságában mért vízszintestől számítva legfeljebb 10 cm (4 inch) hosszúságban terjedhet ki. A fehér nem uralkodhat el a fejen és a szemeket teljesen színes szőrzetnek és pigmentnek kell öveznie. Jellegzetes, hogy a blue merle kutyák idősebb korukra sötétebbek lesznek.
Méret
Az előnyben részesítendő marmagasság: 51-58 cm a kanoknál és 46-53 cm a szukáknál. A méret a megítélésénél a kutya minősége fontosabb, mint egy enyhe eltérés az ideális mérettől.
Hibák
A felsorolt szempontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, melyet az eltérés mértékével pontos arányban kell értékelni.
Tenyésztésből kizáró hibák
– 3 mm-nél nagyobb előre vagy hátraharapás. Ha az alsó és felső metszőfogak azért nem érintkeznek, mert a középső metszőfogak rövidek, de a harapás amúgy szabályos, akkor azt nem szabad előreharapásként értékelni. A baleset miatt letört vagy hiányzó fogakat nem szabad büntetni.
– Fehér foltok a testen, azaz a mar és a farok között és oldalt a könyök és a hátulsó végtagok hátsó része között. Ez bármely színű kutyára vonatkozik.
Megjegyzés
A kanoknak két, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkeznie, melyek teljes egészében a herezacskóban helyezkednek el.